A fajta története
Egy kutyafajta születése és
útja az FCI elismertségig…
– a Svájci Fehér Juhászkutya elismerésének története
A Berger Blanc Suisse (BBS) 2003 január elseje óta provizórikusan elismert fajta az FCI-n, mint világszervezeten belül, amely jelenleg 330 fajtát ismer el. A fajtaleírások (standard) az FCI-nél vannak deponálva.
Egy kutyafajta FCI általi elitmerésnek és bejegyeztetésének igen hosszú útja van. (amint az a mellékelt ábrán is látható)Egy fajta kialakulása több tíz esztendon át tartó folyamat. Van, hogy ez spontán megy végbe, és a célzott tenyésztés csak a végén csiszolgat a fajtán egy keveset, ám előfordul nem egy esetben, hogy először egy ember vagy embercsoport gondolataiban fogalmazódik meg, s célzottan hosszú és türelmes munkával tenyésztik ki a ma ismert eb változatot.
A svájci fehér juhászkutyával sincs ez másként. Meglepő módon e fajtára mindkét ismérv jellemző egyszerre.A svájci fehér juhászkutya fajta kialakulása erősen összefonódik a német juhászkutyáéval. Már a kezdetekkor megvolt a ma ismert színváltozatokon túl a fehér is. Sőt érdekes talán, hogy a mai német juhászkutya, fehér juhászkutya ősöktől származik.A fajta története akár a római korra is visszavezethető ahol már Marcus Terrentius Varro is leírt olyan terelő kutyusokat, amelyeknek a színe fehér volt. Ezt a szokást megtartva a juhászok még a XIX. században német-föld szerte is a fehér színű őrző ebeket preferálták, mivel azok így megkülönböztethetővé váltak a nyájra támadó állatoktól szürkületben is. Akkoriban az ebeket a jobb használhatóság reményében tenyésztették.
Max von Stephanitz az 1880-as években, utazásai során, gyakran találkozott különféle juhászkutyákkal. Ekkor kezdett körvonalazódni benne az a gondolat, hogy Németországnak is szüksége volna egy saját nemzeti kutyafajtára. Víziója szerint a kutya kiemelkedően intelligens, ötvözi a munkakutyák kitartását és munkaszeretetét, jellegzetes megjelenésű erős és jól izmolt, kiegyensúlyozott, erős idegrendszeru, magabiztos, jóindulatú, hűséges és odaadó társa gazdájának.1891 után Stephanitz elkezdte felkutatni a célnak megfelelő kutyákat a tenyészete számára. 1899-ben Karlesruhe-i kiállításon barátjával Arthur Meyer-rel rátaláltak pár igazán különleges ebre melyek intelligens tekintettükkel és hegyes álló fülükkel vonták magukra a figyelmet. (ekkor még ez a fülforma nem volt elterjedt) Megvásárlásukkor derült ki, hogy Hektor Linksrein és alomtestvére Luch, a Friedrick Sparwasser of Frankfort tenyészetében születtek 1885. elején. Hektort átnevezték Horand von Grafrath-ra és o lett az elso bejegyzett német juhászkutya.
Talán kevesen tudják, hogy e kutyák anyai nagyapja a 1879-ben született Grief von Sparwasser, fehér bundájú német juhász volt, aki a 1882-es és 87-es hannoveri kutyakiállításon is részt vett. Grief és Lotta von Sparwasser pároztatása után született meg az első farkas-színű szuka Lene. Kastor és Lene frigyéből pedig a már elobb említett Hektor és Luch származik, akik az arányos testfelépítést, az álló füleket és a fehér bunda lehetőségét örökítették tovább leszármazottaiknak.Amint látható Friedrich Sparwasser kutyáinak tenyész-vonala igen fontos szerepet kapott a mai német juhászkutya és svájci fehér juhászkutya testfelépítésének és magatartásának kialakításában. Ha Stephanitz-t tekintik a fajta ősapjának akkor méltán tekinthetjük a frankfurti Friedrich Sparwasser tenyésztőt, a fajta ősnagyapjának.
Nagyon sok Horand leszármazott örökítette a fehér színt, mint például Baron von der Seewies (1913) is, aki az első bejegyzett fehér színű német- juhászkutya volt.Bizonyítottan màr a XIX. század végén is voltak fehér juhászkutyák a Habsburg házon belül, melyek kiválóan passzoltak a nemes lipicai lovakhoz. Ann Tracy tőlük szerezte be tenyészállatait, amellyel később Amerikában megalapozta tenyészetét, majd – Stephenitz nyomdokaiba lépve – az egyik alapító tagja volt az 1913-ban megalakult első amerikai német juhászkutya egyesületnek.
Több évtizeden keresztül elismert volt a fehér szín is, majd a 1920-30-as években a zavaros politikai helyzet hatására, a németországi tenyésztők úgy döntöttek, hogy a fehér színt diszkvalifikálják a német juhászkutya standardjából. A fehér faktort még a sötét pigmentáció ellenére is albinizmusra való hajlam, süketség, vakság, mentális zavarok és szőrminőséget rontó hatás örökítésére asszociálták, tévesen.Mikor a világháború után a tenyésztést szinte az alapoktól kellett újra kezdeni, a fehér színt továbbra is tiltották. Ha született is fehér színu egyed, azt 1935 után Németországban nem regisztrálták, sőt egyenesen irtották. A háború és a szigorú szelekció ellenére máig fennmaradt néhány fehér német juhász egyed
Sok európai, amerikai és kanadai tenyésztő kitartó munkájának köszönhető az egyedi fehér vérvonalak létrehozása. Az Amerikában élő svájci Agatha Burch 1970-ben tért vissza Svájcba, magával hozva Lobo nevű fehér juhász kan kutyáját, akivel újra kezdte a tenyésztést Európában.Martin Faustmann 1980-ban az NSZK-ban egy svájci tenyésztő - az USA-ból származó – fehér juhászkutyáját vásárolta meg továbbtenyésztésre. Egy évvel később Faustmann kérelmezésére a már szinte véglegesen kialakult fehér fajtát Amerikai-Kanadai Fehér Juhászkutyának (AC) keresztelik. Martin Faustmann kezdeményezésére, 1982-ben alakult meg Németországban az Amerikai-Kanadai Juhászkutya Tartók Egyesülete. Magyarországra 1989-ben került ebből a fajtából három kiváló példány (két szuka, egy kan) Martin Faustmann ‘of Ronanke’ nevű tenyészetéből. 1990-ben alakult meg a GWS (svájci fajtaklub), amely a kontrollált tenyésztést tűzte ki céljául. 1991-ben nemzetközi szinten is elismert fajta lett, Európán belül.
Mivel a svájci szervezet érzett leginkább elhivatottságot a fajta tenyésztésében, ezért Svájc adta be a nemzetközi elismerésre a kérelmet is az FCI-nél. A fajtát francia néven (Berger Blanc Suisse) nevezték el. (a francia az egyik hivatalos nyelv Svájcban)A fajta története is bizonyítja, hogy több évtizedes szelektálás szükséges egy fajta elismeréséhez. A szelektáláson (standard szerint) kívül a hiteles történet, és a fajta “egészségügyi státusza” is szükséges. Az FCI 8 különböző vérvonalat is előír amelyet dokumentálni kell. Sok-sok fáradalom, dokumentumok felkutatása, a populáció értékelése, stb. szükséges egy fajta sikeres elismeréséhez! Ezek nagyon sok előzetes munkát jelentettek a fajta kedvelőinek és csak szoros nemzetközi összefogással sikerülhetett. Többek között német részről Brigit Stoll, osztrák részről Dieter Modl, svájci részről Gaby Frei-Dora neve érdemel említést.
Mikor e gyönyörű, intelligens, harmonikus felépítésű kutyáinkra nézek, azt kell mondanom, hogy megérte!Kevés olyan kutyafajtát ismerek, amelyikhez hasonlíthatnám.
Ok a mi csillogó gyöngyszemeink! Nemes és gyönyörű, kívül-belül.A Fajtát az FCI 2011-ben a Párizsi Világkiállításon véglegesen elismerte!